Gyakorló anyukaként szeretnék egy pár szót ejteni gyermekeink bilingvális neveléséről. Ebben a témában rengeteg szakirodalom van, ami az interneten is nyilván elérhető, mégis én szeretném néhány szakkifejezésre felhívni a figyelmet, valamint saját tapasztalataimra reflektálni.

1.) A kétnyelvű oktatás tematikájába most itt nem megyek bele, mivel Bécsben jelenleg egy általános iskola van, ahol magyar nyelven is folyik az oktatás, így a gyerekek mindkét nyelvet magas szinten sajátítják el nyelvtani rendszerben, szóhasználatban, valamint aktív és passzív szókincsben.

2.) Ahol az oktatás teljes egészében a célnyelven folyik, azt immerziós tanulásnak nevezik. Ez leginkább a helyzet, amikor külföldre emigrálunk és gyermekünk egy számára teljesen ismeretlen, ezért kiszámíthatalan közegbe csöppen bele, ami nem kevés stresszel jár. Amikor minden tevékenység számára ismeretlen emberek vezérlésével és részvételével zajlik, ismeretlen nyelven, közegben és ismeretlen szabályrendszer alapján, ismeretlen kulturális és szociális elvárások közt, ahol neki minden "útravaló" nélkül, napi szinten 6-8 órában működnie, sőt! teljesítenie kell.

Ne becsüljük alá ezt a megterhelést, és ha már nem készítettük fel gyermekünket nyelvileg erre az óriási változásra, akkor legalább támogassuk ebben a masszív adaptációs és tanulási folyamatban, bátorítsuk, erősítsük őt mind lelki, mind praktikus segítséggel, hiszen mi dobtuk őt ebbe bele, neki nem volt választási lehetősége. Hallgassuk meg és vegyük komolyan, amit mond, mert egy életre elveheti kedvét a (mindennemű) tanulástól az iskolai nem-megfelelés, a folyamatos kudarc és saját személye  elégtelenségének érzete, melynek lelki következményeit itt most nem részletezem. 

3.) Származási nyelv csak otthon: Ebben az esetben a család a szülők nyelvét csak otthon használja, míg az új nyelvet a gyermek a szocializáció során leginkább az óvodában, iskolában és/vagy más közösségben, baráti körben sajátítja el.

Előnyei:

- Köztudott, hogy minél hamarabb kerül új nyelvi környezetbe egy gyermek, annál könnyebben és gyorsabban sajátítja el az új nyelvet, érdemes tehát már 3 éves kor felé óvodába járatni, hiszen óvodás és kisiskolás korban a nyelvtanulás még imitáción és ismétlésen alapszik, pusztán kommunikációs eszköz. Ez kb. 8-10 éves korban változik meg, amikor a nyelv már az önkifejezés és a gondolkodás eszközévé válik, amikor gondolataink már nyelvi formában fogalmazódnak meg. Ès ne felejtsük el, hogy az a gyermek, aki kb. 14 éves koráig megtanul egy idegen nyelvet közel anyanyelvi szinten, annak nem lesz akcentusa. A kamaszkor beálltával viszont sajnos már olyan élettani változások indulnak meg az agyban, ami lehetetlenné teszi az akcentusmentes beszéd elsajátítását. 

- A szülők anyanyelvi kommunikációja hiteles mintával szolgál a helyes nyelvhasználatról, ami segít a gyermeknek megőrizni a származási ország kulturális hagyományait, értékeit, társadalmi normáit az új környezetben. Igyekezzünk minél több referenciaszeméllyel, illetve anyanyelvi beszélővel összehozni a gyermeket, hogy fejlődhessen a szókincse, finomodhasson a hallásértése és ezáltal csiszolódjon a kiejtése.

Hátrányai:

- Konyhanyelv: Mivel a gyermek leginkább csak szüleitől hallja, értsd: tanulja a nyelvet, csak az ő aktív szókészletüket ismeri meg és csak az ő egyéni nyelvhasználatukat sajátítja el, így sokszor csak egy ún. konyhanyelvet sajátít el a gyermek. Ilyenkor az otthoni kommunikációs helyzetek sokszor nagyon lekorlátozódnak a mindennapi kérdés-válasz-szekvenciákra, leszűkülnek a beszédhelyzetek, behatárolódik a szókincs. 

- A származási nyelv háttérbe szorul: Sok gyermek ilyenkor azt a megküzdési stratégiát választja, hogy a számára releváns szókincset, mint pl. a játék és a tanulás kifejezéseit az óvodai, iskolai hétköznapokból csak németül sajátítja el, mert magyarul nincs akitől megtanulhatná, így a származási nyelv lassan, de biztosan erodálódik.

- Keveredés: Előfordul az is, hogy a gyerekek keverik a nyelveket, mint pl. magyar ragokkal látják el a német szavakat: "beeindruckoltam a tanárnénit", ami ugyan sokszor hoz vicces helyzetet, de nem segíti az egy nyelven való gondolkodást. Ilyenkor fontos, hogy elejét vegyük az ellustuló nyelvhasználatnak, de ne korholjuk a gyermeket, hanem adjunk eszközt a kezébe és konzekvensen nevezzük meg magyarul azt a bizonyos szót, ami az ő aktív szókincséből (még) hiányzik, vagy ismételjük meg helyesen a mondatot, vagy kérdezzünk rá még egyszer, a szó/kifejezés helyes formájával. 

- A nyelvi gondolkodás eltunyulása: Ennek további veszélye, hogy egyre jobban hozzászokik az ember a kevert nyelvi szerkezetekhez, hiszen gyors és kényelmes, nem jár odafigyeléssel, nem követel szellemi munkát tőlünk, így hát mi is egyre jobban hozzászokunk a helytelen, hanyag szó- és mondatképzéshez, amit ha tőlünk (is) hall a gyerek, már nagyon nehéz lesz tőle megkövetelni a helyes nyelvhasználatot.

4.) A legismertebb módszer az ún. OPOL (one person, one language), tehát egy szülő, egy nyelv, melyben mindkét szülő csak saját anyanyelvét használja a gyermekkel való kommunikáció során. Például, ha az anya magyar, az apa pedig osztrák, akkor az anya mindig magyarul, az apa pedig mindig németül/osztrákul beszél a gyermekhez.

Mint a másik két bilingvális nevelési módszernél, itt is nyelvi következetesség szükségesség, így a (kis)gyermek könnyebben különbözteti meg és sajátítja el mindkét nyelvet.

Előnyei:

- Természetes környezet és kulturális beágyazottság: A gyerekek mindkét nyelvet természetes módon, a mindennapi otthoni kommunikáció, családi beszélgetések során sajátítják el,  ugyanis a teljes nyelvi kompetencia kialakításához elengedhetetlen a nyelvhez kapcsolódó kulturális elemek megismerése.

Hátrányai:

- Következetesség betartásának nehézsége: A szülőknek napi szinten kell betartani a nyelvi felosztást, ami különösen társas helyzetekben nehéz, ahol mások nem értik az adott nyelvet, így a beszélők egy ún. közlekedőnyelvet használnak, ami nem feltétlenül a szülők, vagy a család, vagy a befogadó ország nyelve, gondolok itt például az angolra mint lingua franca.

- Nyelvi egyensúly hiánya: Előfordulhat, hogy az egyik nyelv dominánsabbá válik, különösen, ha az egyik szülő több időt tölt, ezért többet is beszél a gyermekkel.

Ez vegyes házasságoknál nagyon el tud tolódni a közösségi nyelv irányába, ha a szocializáció nyelve úgymond kiszorítja az egyik szülő anyanyelvét, főleg, ha ő az egyetlen referenciaszemély a gyermek életében, aki közvetíti számára a szülő származási országának nemcsak nyelvét, de kultúráját is.

- Kulturális izoláció: Másrészt viszont az OPOL módszer vezethet nyelvi izolációhoz is, ha a szülők egyáltalán nem, vagy csak kevessé értik a befogadó ország nyelvét és kultúráját, így egyáltalán nem tudnak magyarázattal szolgálni vagy segítséget nyújtani gyermeküknek az iskolai elvárások teljesítésében.

- Egyoldalú szókincs: Az OPOL módszer talán legnagyobb hátulütője a beszűkült szókincs, mivel a gyerek otthon csak egy anyanyelvi beszélő által ismerkedik a nyelvvel, csak annak az egy személynek az aktív szókincsét hallja, annak minden hibájával és hiányosságával együtt, így csak az arra a szülőre jellemző egyéni szóhasználatot, nyelvtani szerkezeteket és kiejtést (=idiolektust) sajátítja el.

A kétnyelvű nevelés számos előnnyel jár, melyek közül néhány konkrét példával is illusztrálható. A bilingvális gyermekek gazdagabb nyelvi környezetben nőnek fel, ami elősegíti a kognitív fejlődést és a kulturális tudatosságot.

- Kognitív előnyök: A kétnyelvű gyermekek bizonyítottan jobb problémamegoldó és multitasking képességekkel rendelkeznek, mivel agyuk folyamatosan vált a két nyelv között. Példa: Egy kétnyelvű gyermek, aki mind magyarul, mind németül beszél, jóval rugalmasabban gondolkozik, kreatívan és különböző szemszögből képes megközelíteni egy adott témát. Például, ha egy matematikai feladatot kell megoldania, könnyebben talál alternatív megoldási módszereket, mivel ahhoz van hozzászokva, hogy folyamatosan összehasonlít és elemez két, egymástól eltérő nyelvi rendszert, mérlegelve a különféle megoldásokat.

- Nyelvi készségek: A kétnyelvű gyermekek könnyebben tanulnak meg további nyelveket, mivel már korán megtanulják, hogyan kezeljék a nyelvi különbségeket. és finomságokat Egy kétnyelvű gyermek, aki otthon magyarul, az iskolában pedig németül beszél, könnyebben tanul meg egy harmadik nyelvet, mint például az angolt.

- Kulturális tudatosság: A kétnyelvű nevelés segít megérteni és értékelni különböző kultúrákat, ami növeli az empátiát és a toleranciát, ezáltal bármilyen új közegbe való beilleszkedést is. Bilingvális gyermekeknek így jobb a felismerő és az összehasonlítási képességük, tudatosabbak a különféle szokásokkal, viselkedési normákkal, társadalmi és szociális elvárásokkal szemben, értik az ún. culture code jelentőségét, melyek közt könnyedén és otthonosan váltanak. 

- Szociális érzékenység és kapcsolatteremtési képességek: A kétnyelvű és -kultúrájú gyermekek könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat különböző nyelvi és kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, ami gazdagítja szociális hálójukat és segíti a globális világban való boldogulását. A többnyelvű környezet elősegíti az interperszonális kommunikációhoz szükséges készségeket, még akkor is, ha nem beszéljük aktívan a befogadó ország nyelvét. A bilingvális gyerekek kifinomultabb empátiával, így fejlettebb szociális képességekkel rendelkeznek, ezért könnyebben bele tudnak helyezkedni a másik ember nézőpontjába, ami mögött a környezet hatékonyabb monitorozása áll, mivel a kétnyelvű gyermeknek folyton fel kell mérnie milyen nyelven kell megszólalnia, és emiatt folyton nyomon kell követnie az őt körülvevő környezet változásait. Ez a folyamatos körültekintő figyelem megköveteli tőlük, hogy képesek legyenek a másik perspektívájából is szemlélni a helyzetet.

A bilingvális gyerekek így folyton rá vannak kényszerítve a kontextus alapos megfigyelésre, hogy meg tudják ítélni, melyik nyelv a megfelelő az adott szituációban, ezért nem csak monitorozzák a környezetet, de mindezt a másik perspektívájából is teszik, amikor végiggondolják, hogy melyik nyelvükön tudja majd őket megérteni az illető.

- Akadémiai előnyök: A kétnyelvű gyermekek gyakran jobban teljesítenek az iskolában, különösen a nyelvi / szövegértési, matematikai és zenei tantárgyakban, ami nem egy nagy meglepetés, mivel a nyelvtan logikai gondolkodáson alapuló szabályrendszer. 

Miért fontos a kulturális kontextus?

A kulturális tudatosság döntő szerepet játszik kétnyelvű gyermekek nevelésében, mert a nyelv nem csupán szavak és nyelvtani szabályok összessége, hanem szorosan kapcsolódik az adott kultúrához és társadalmi normákhoz. Íme néhány ok, amiért különösen fontos a nyelvhez ill. országhoz tartozó kulturális elemek ismerete is:

- Mélységi megértés: A nyelvhez kapcsolódó kulturális elemek, társadalmi normatívák és hagyományok megismerése nagyban segít a nyelv mélyebb szintű megértésében és kifinomultabb használatában, mint ahogy az adott ország történelmének és földrajzának ismerete is, hiszen a nyelvtanulás nem egy izolált dolog, nem lehet elvonatkoztatni beszélőinek kultúrájától. A kulturális elemek beépítése a nyelvtanulásba érdekesebbé és élvezetesebbé teszi a folyamatot, ami a nyelvtanulás későbbi szakaszában is hozzájárulhat motivációnk fenntartásában. Az anyanyelvi szint elérésehez mindenféleképpen szükséges a kulturális kompetencia elsajátítása is, hiszen egy nyelv nem csak szókincsből és nyelvtani szabályrendszerből áll.

- Kommunikációs készségek: A kulturális kontextus ismerete javítja a kommunikációs képességünket, mivel pontosabban értelmezhetőek a beszédhelyzetek, szokások és udvariassági formákat illető elvárások. Ezen elvárásoknak megfelelő reagálás nyelvi magabiztonságunkhoz is hozzájárul, mivel egyre sikeresebben szerepelhetünk egyre bonyolultabb beszédhelyzetekben. Egy, a miénktől eltérő kulturális körhöz tartozó személlyel folytatott kommunikáció a nyelvi megfelelésen túl is jelent kihívást, mivel a metakommunikatív elemek folytonos dekódolására is szükség van, mint pl. gesztikuláció, mimika, szemkontaktus, személyes tér tiszteletben tartása etc.

- Identitásformáló hatás: Más kultúrák szokásrendszere nagyban segít differenciálni és ezáltal erősíteni saját identitásunkat, hiszen folyamatosan kérdéseknek, új információknak, a miénktől eltérő, így sokszor teljesen idegen látásmódnak vagyunk kitéve, melyek által megkérdőjelezzük, majd felülvizsgáljuk saját világképünket, értékrendünket és gondolatrendszerünket, így azt idővel teljesen más megvilágításban látjuk majd.

- Empátia és tolerancia: A kulturális érzékenység kialakulása más emberek, szokások, vallások és kultúrák iránt együttjár az empátia és a tolerancia fejlődésével is, ami különösen fontos a mai globális világban való boldoguláshoz.

Nem szabad alábecsülni az általunk élt normát, a gyermek ugyanis elsősorban a szülők hozzáállását és értékítéletét veszi át. Ha azt látja apától / anyától, hogy saját maga nem érti, nem beszéli és nem is tanulja a befogadó ország nyelvét és kultúráját (vagy még rosszabb, csak pocskondiázza), akkor azzal fog azonosulni és hiába kérné majd rajta számon a szülő a nyelvtudást, annak az elvárásnak nem sok jogalapja van.

A szülőknek tehát nem csak aktívan kell támogatniuk és folyamatosan motiválni a gyermeket, hogy a nyelvi gondolkodás mindkét nyelven kialakulhasson, az aktív és a passzív szókincs mindkét nyelvben fejlődjön és a nyelvtani szerkezetek mindkét nyelven helyesen rögzüljenek. Hanem saját maguknak is jó példával kell elöljárni, hiszen a gyermek elsősorban a szülők értékrendszerét és viselkedését internalizálja, azt másolja, annak alapján alkot véleményt, független attól, hogy milyen elvárásokat és utasításokat fogalmaznak meg vele szemben. Ìgy az a szülő, aki gyermekétől ugyan elvárja, hogy tanulja meg az új nyelvet és ismerje meg az új kultúrát, hogy könnyebben integrálódjon, de saját maga ennek érdekében semmit nem tesz, az bizony elveszti hitelességét gyermeke szemében.

Ès egy jószándékú figyelmeztetés 20 év tanítási tapasztalattal a tarsolyomban:

Òva intek minden szülőt gyermeke(i) mindennemű másokhoz való hasonlítgatásától. Azért mert Manci néni szeme fénye über-tökéletes kiejtéssel és hibátlan nyelvtani, valamint mondatszerkesztési bravúrral beszél németül 1 hónap osztrák ovi / osztrák suli után, mégpedig anélkül, hogy foglalkoztak volna vele egy percet is, nem jelenti azt, hogy az én kiscsillagomnak is pont így fog ez sikerülni, mert minden gyermek a saját tempójában, a saját képességeinek és különféle érettségi fokainak megfelelően tanul és halad a fejlődés útján, ami lehet egyenletes, szakaszos, de akár cikk-cakkos is.

Ez irreális, helytelen és igazságtalan elvárás gyerekünkkel szemben. Semmit nem old meg, nem motivál és nem segít se gyereknek, se szülőnek. Viszont hosszútávon rombolja a gyerek önképét, árt a szülő-gyermek kapcsolatnak, rontja a gyermek önkifejező erejét és nyelvi önbizalmát, plusz az iskolai stressz mellé még extra stresszt okoz, ami nem mellesleg gyengíti gyermekünk immunrendszerét is.

Attól, hogy tépem, húzom, ráncigálom a füvet, az nem fog sem gyorsabban nőni, sem nagyobbra.

Próbáljuk úgy megközelíteni a tanulási folyamatokat, mint a virágápolást: Az orchidea, a kaktusz és a vitorlavirág mind-mind más fényviszonyt és öntözést igyényel, egészen eltérő növekedési ritmussal rendelkeznek.

Különféle tanulótípusok különféle módszerekkel fejlődnek a leghatékonyabban, amit kb. 14 éves kortól lehet igazán tesztelni, hiszen akkorra már kialakult egy fajta tanulási rutin, amit a gyermek legtöbbször maga is ösztönösen érez és ezért előszeretettel alkalmaz.

Sokkal inkább figyeljünk oda és halljuk meg, ha a mi gyerekünk küzd valamivel, legyen az bármi, és teremtsünk neki olyan közeget otthon, hogy merje ránk bízni kételyeit, szorongásait és vélt vagy valós gyengeségeit. 

Akiben kérdés fogalmazódott meg a bilingvális neveléssel, a tanulótípusokkal és az osztrák iskolai rendszerrel kapcsolatban, vagy személyre szóló iránymutatást és tippeket igényel, az forduljon bizalommal hozzám, egyéni tanácsadással villámkonzultáció keretében tudok gyorsan segíteni. 

  A német nyelvet, pontosabban az osztrákot, az angol és a magyar mellett napi szinten használom, gyermekeimet is kétnyelvűen nevelem, bátran kérdezhetsz ebben a témában. 

Iskolásoknak, gimnazistáknak, egyetemistáknak is vállalom német felvételire, pót/vizsgára, pót/érettségire, nyelvvizsgára való felkészítését, valamint (osztrák) kiejtésben, nyelvtanban, kommunikációban, írásban, idiómákban való felzárkóztatását, kiegészítő anyagokban gazdagon. 

🧠Jómagam is több nyelvet (orosz, angol, héber, német, görög, olasz) tanultam életem során, így pontosan tudom, milyen nehézségekkel küzd az ember, mire eljut a vágyott szintig. Fordító lévén összetettebben látom a nyelvi rendszereket és azok összefüggéseit, mely tapasztalatok tanítási módszerembe is belefolynak, így bővítik és kiegészítik a klasszikus nyelvtanári didaktikát. 

Mindenféleképpen kezdjük el időben felkészíteni gyermekünket az ausztriai létre és megismertetni vele a mindennapi (iskolai) szókincset. Teljesen más alappal indul az a gyermek, aki tudja, hogy otthon anyu/apu már foglalkozott azzal a kihívással, ami őt az iskolában várja majd, előre beszerzett néhány könyvet vagy képes szótárt, leült vele és megpróbálták együtt azt a 10-20-100 szót/mondatot/kifejezést átvenni, amire neki napi szinten lesz szüksége az iskolában/óvodában. 

Ehhez szülői részről egyáltalán nem kell stabil némettudás, sokkal inkább a közös megküzdésen van a hangsúly, tudatosítsuk gyermekünkben, hogy fontos nekünk az, hogy ő biztonságban érezze magát és mi támogatjuk őt a tanulásban, beilleszkedésben és az iskolai követelményeknek való megfelelésben.

Tekintsünk erre úgy, mint egy kis hamubasült pogácsára, amit mi teszünk gyermekünk tarisznyájába, hogy bizalommal telve, sikeresen tudjon megküzdeni az iskolai mindennapok hétfejű sárkányával. 

A szülőkkel való együtttanulás számos előnnyel jár, melyek gyermekünket általános fejlődésében, a tanuláshoz való életreszóló hozzáállásában és iskolai előmenetelében segíti:

1. Érzelmi támogatás: A szülők aktív támogatása erősíti a gyermek érzelmi biztonságát, ami pozitívan hat motivációjára, tanulási kedvére és elkötelezettségére, ezáltal kognitív fejlődésére és iskolai teljesítményére.

2. Szokások, tanulási minták és az önfegyelem kialakulása: Beszéljünk gyermekünkel mindarról, hogy mi hogyan / kivel / mivel tanultunk (meg) németül, mi volt nehéz, mi ment könnyen, nyugodtan meséljünk kudarcainkról, tévedéseinkről, félelmeinkről, osszuk meg velük ötleteinket, mely nem utolsó sorban a szülő-gyermek kapcsolatot is erősíti. A szülők példája nagyban segíti a gyermeket abban, hogy hatékony tanulási szokásokat és megküzdési stratégiákat alakítson ki.  Nem elég rádörrenni egy gyerekre, hogy "Irány tanulni!", ha erre nem tanítják meg az iskolában, és ha otthon sem látja (már) a szülőket tanulni, így óriási előnnyel rendelkezik az a gyermek, akivel leül anya/apa és beszélgetnek magáról a tanulásról, a szülők személyes (nyelv)tanulással kapcsolatos tapasztalatairól, dolgozatírásról és vizsgahelyzetekről, tanulótípusokról, a tananyag rendszerezéséről és beosztásáról. 

3. Tanulási célok kitűzése: A legtöbb gyereknek, de sajnos felnőttnek is, nehezére esik meghatározni tanulási céljait és az ahhoz vezető tanulási stratégiákat. Egészen másképp kell hozzáállni a tanuláshoz, amikor heti ismétlésről és szintentartásról (maraton) van szó, vagy amikor vizsgára, felvételire készülünk és aktiválni kell mind nyelvtani tudásunkat, mind szókincsünket (sprint), mégpedig rövid idő alatt. Készítsünk közös tervet gyermekünkkel, hogy napi és heti felosztásban mit tehet/ünk mi, otthon, nyelvtudásunk fejlesztésének érdekében. Beszéljünk neki az ismétlés fontosságáról, készítsünk vele együtt egy tanulási tervet minden dolgozat/teszt/vizsga előtt, hogy megismerje, miként kell beosztani egy bizonyos tananyagot. Kínáljuk fel segítségünket az adott tantárgyban, hogy bátran fordulhasson hozzánk kérdéseivel és kétségeivel (!), és próbáljuk őt  személyesen is kikérdezni minden megmérettetés előtt. 

4. Gondolkodás, érvelés, problémamegoldás: Mint minden együttműködés során, az együtttanulás is lehetőséget ad arra, hogy kritikusan gondolkozzunk, érveljünk és támogató otthoni környezetben csiszoljuk kommunikációs készségeinket. Hagyjuk, hogy csemeténk is magyarázzon el nekünk szabályokat, felolvasson, fordítson, tolmácsoljon nekünk, kérjünk tőle példákat, kérdezzünk rá kivételekre, meséltessük nyelvi tapasztalásairól. Erősítsük benne tanulásának pozitív gyakorlati hozadékát, ismerjük el hozzáértését és tudását, mely nem utolsó sorban folyhat fesztelen, szeretetteljes, sőt, vicces légkörben is. 

Ha úgy érzed, nem tudod hatékonyan támogatni gyermeked az otthoni tanulásában, vagy szeretnéd az iskolai kihívásokat magántanári segítséggel kezelni, fordulj bizalommal hozzám és írj nekem röviden helyzetetekről: office@germanteacher.at  

Online németórák gyerekeknek: Hogyan (ne) tanuljon gyermekünk németül? 

Többször fordulnak hozzám kisgyermekes anyukák azzal a kéréssel, hogy online készítsem fel 5-6 éves óvodásukat az iskolakezdésre, amihez szeretném a következő neurolingvisztikai felismeréseket hozzáfűzni: 

• - Ebben az életkorban elsősorban az egymással való kommunikáción és a közös játékon keresztül (motorikus tanulás) sajátítják el az idegen nyelvet a gyerekek, ezért 3-4-5 éves korban még nem igazán lehet szervezett, irányított nyelvtanításról beszélni - még akkor sem, ha számos intézmény és/vagy szupermodern csodamódszer ezt állítja magáról. 
• - Ahogy 6-8 éves kor körül elkezdenek fejlődni a kognitív képességek és a nyelvhasználatnak megváltozik a funkciója, más lesz a helyzet. Csak ebben az életkorban válik a nyelv a gondolkodás és az önkifejezés eszközévé, iskolásként már nem csak a felnőttek beszédének imitálása és a környezettel való kommunikatív interakció áll előtérben. Ilyenkor már egyre jobban a szavak / mondatok / fordulatok által történik, és segítségével fejlődik (!), a gondolkodás. Egy  iskolás gyermek már nem csak képekben, hanem szavakban, kifejezésekben is elkezd gondolkodni. 
• - Ezért sokkal fontosabb és hasznosabb egy olyan személyt vagy közösséget keresni, akikkel és ahol kialakulhat egy fajta érzelmi kötődés. Egy szeretett referenciaszeméllyel - legyen az óvónéni, nagymama, legjobb barát/nő vagy bébiszitter -, való rendszeres nyelvi interakció teljesen megfelelő és elegendő egy idegen nyelv alapjainak elsajátításához óvodáskorban.
• - Szervezzünk rendszeres játékdélutánokat, keressünk hasonlókorú játszótársakat, barátokat, vagy egy kedves, figyelmes, gyermekünkkel németül kommunikáló és odaadóan törődő bébiszittert, akihez kötődhet a kicsink.  

Az online tanítást 10 éves kor alatt kifejezetten ellenzem, nemcsak az említett pedagógiai/pszichológiai, hanem biológiai/neurológiai okokból kifolyólag is, miszerint:  

1.) Egy óvodáskorú gyermek koncentrációs íve max. 20 perc. Mozgásigényéről és az emberi interakciókból táplálkozó kommunikációs mintákhoz szokott tanulási képességeiről nem is beszélve. 

 Ezért értelmetlen egy izgő-mozgó kisgyermeket statikusan lecövekelni 60 percre egy képernyő elé, ahol egy számára teljesen ismeretlen, és ezáltal megfoghatatlan (!) személy tart neki előadást, aminek ő pusztán passzív szemlélője, illetve hallgatója.  

Elvont információtömegek passzív befogadására ítélni egy óvodást egy számára idegen felnőtt előadásában, számára megfoghatatlan virtuális médiumon keresztül, egyszerűen abszurd. Még a tanuláshoz szokott felnőtt agy, mint pl. egy egyetemistáé, sem tudja egy előadás információit olyan teljességgel befogadni online, mint személyes oktatás keretei közt, nemhogy egy 5-6 éves kisgyermek, aki formális tanításra idegrendszerileg még egyáltalán nem érett.  

2.) Online tanításnál az interakció kisgyermekekkel csak csekély mértékben kivitelezhető, pedig a gyermeki figyelem fenntartásához elengedhetetlen a kölcsönösen aktív, személyes, érzelmi alapú kommunikáció, melyet a covidos évek alatt szerzett online-tanítások keserű tapasztalatai egyértelműen megerősítettek. 

3.) A képernyőt szemlélve rengeteg minden elvonja egy kisgyermek figyelmét, nem tud fókuszálni sem a tanárra, sem a magyarázatra. Egy villogó, színes, zajos képernyő egy olyan ingergazdag örvény, ami egy 5-6-7 éves gyerek befogadó képességét túlterheli, idegrendszere telítődik a beérkező információk tömegével, melyből ő nem tud szelektálni, nem tudja kiszűrni a lényeget. A gyermek ilyenkor ugyan  hallja, de nincs mihez kösse a beáramló adatokat, sem vizuálisan, sem haptikusan, nincs személyes megélés, csak passzív, kontrollálatlan befogadás. Tudatosan és célzottan feldolgozni egy ilyen absztrakt információáradatot nem tud egy óvodás. Az iskolaérettség elérése után, kb. 8-10 éves korban ez lassan változik, de itt sincs értelme 40 percnél hosszabb nyelvóráknak online. 

4.) A tanító személy fizikai jelenléte ebben a korban elengedhetetlen az érzelmi kapcsolódáshoz, másképp nem tud kialakulni a tanárra irányuló figyelem. Egy bizalomra épülő tanár-diák viszonyhoz egy kisgyermeknek szüksége van a tanár látványának és hangjának való tényleges megismerésére, meg kell tapasztalnia a tanár személyét.

5.) Nagyban hasonlít ez a rajzfilmen keresztüli "nyelvtanulásra", ahol a kicsinket leültetjük a képernyő elé, abban a hiú reményben, hogy majd magába szívja a hallottakat. Nem fogja. Az lehet, hogy egy-két-sok visszatérő szót megjegyez, hiszen a meséknek ún. zárt szókészlete van, de ez még messze nem "tudás". Ez a fajta vizuális input ugyanis csak felszínesen "kapirgálja" az agykérget, a beáramló hangok, villogó képek özöne nem jut mélyebb rétegekbe, nem kerül feldolgozásra rövidtávú memóriaként a hippocampusban, és pláne nem szilárdul meg emlékként, értsd: hosszútávú memóriaként a neocortexben, így nem fog tudásként elraktározódni, amit később újra lehívhatnánk.

A megbízható nyelvtudáshoz elengedhetetlen az új szavak/kifejezések/nyelvtani szerkezetek többszörös  ismétlese. A nyelvtani és mondatépítési szabályoknak meg kell szilárdulniuk, be kell épülniük a mindennapi szókincsbe, kulcsfontosságú az, hogy megértsük, internalizáljuk, aktívan használjuk, majd automatizáljuk azokat. A nyelvtanulás szempontjából a rajzfilmezés leginkább a hallásértésben, ezáltal a kiejtésben és az idegen nyelv hangzásvilágában való eligazodásban segíthet, de ne várjuk egy óvodástól, hogy megtanul majd németül, mert megnézett 5 részt a Peppa malacból németül.